Szeretnék elindítani egy újabb miniszériát a blogon, ahova alkalom adtán meghívom a kedvenc kis világjáró barátaimat, hogy osszák meg velem és veletek a legkiemelkedőbb úti élményeiket. Nem is volt kérdés, hogy első körben Trist szeretném faggatni, akivel ugyan mindketten az ELTE-n jártunk pszichológia szakra és ennek köszönhetően már tucatnyi közös ismerősünk volt a különféle szocmédia oldalakon, de személyesen a világ túlsó oldalán, Ausztráliában sikerült először találkoznunk. Tris a barátjával járja a világot már évek óta, Új-Zélandtól Burmán át Kanadáig már ezernyi csodás helyen megfordultak együtt, és szerintem annyira jó olvasni a sztorijait, remélem ti is élvezitek majd. Amúgy ő is blogol és az ő oldalára írtunk nemrégiben egy közös cikket is (LINK ITT), ha érdekel, nézzetek át oda is.
Legfurcsább kaja: Kóstoltam már csigát Franciaországban, skorpiót Thaiföldön, valami hangyás nemzeti eledelt Kambodzsában, de ami a legeslegfurcsább volt, az a Dél-Kelet Ázsia szerte közkedvelt földimogyoró ízű lárva, ami számomra főleg a tudat miatt volt emészthetetlen (bár az állaga is hagyott maga után kivetnivalót).
Legszebb naplemente: Na ez nehéz kérdés, mert a naplemente mindenhol csodaszép! Utazás alatt pedig számunkra egy külön program esténként gyönyörködni benne. Azt hiszem ennél a tahitii naplementénél azonban sokkal szebben még nem volt részem.
Legkülönlegesebb szállás: Most így hirtelenjében három jut eszembe, és egyiket sem az ára és az ebből fakadó komfort tett különlegessé, hanem az elhelykedése. 1) Amikor teljesen egyedül vadkempingeztem Kambodzsa Koh Rong szigetének Long Beach-én és reggelente csak az enyém volt az 5 kilométer hosszú hófehér homokos tengerpart. 2) Amikor Guatemalában megmásztuk az Acatenango vulkánt és éjszaka a sátrunk nyitott ajtaján keresztül figyelhettük a szenzációs show-t, amit a szemközti Fuego vulkán és a belőle 10 percenként kitörő lávafolyam nyújtott. 3) Az Új-zélandi Copland Track végén elhelyezkedő hütte, amit nemcsak az tesz különlegessé, hogy hihetetlen kényelemmel fogadja a 18 kilométeres utat megtett túrázókat, hanem az is, hogy két percnyi sétára sincs tőle egy hegyekkel körülölelt, természetes thermálfürdő.
Legbarátságosabb emberek: Szerencsére azon kívül, hogy néha azt éreztem, hogy 1-2 országban a helyiek kétlábon járó pénztárcaként tekintenek rám, rossz élményem még nem volt. A legsegítőkészebbek azonban talán Új-Zélandon voltak az emberek, a legbarátságosabbak Kanadában (bár aki Québec-i akcentussal beszéli a franciát, az szerintem rossz ember már nem is lehet!:D), a legimádnivalóbbak pedig a burmaiak. Burmából tényleg szuper élményként maradt meg, hogy sokan ránk köszöntek az utcán, a gyerekek integettek és elénk szaladtak, sőt egy kietlenebb faluban egy egész család tódult ki a tornácra, hogy megnézzen minket magának.
Kedvenc útitárs: Az állandó és kedvenc útitársam, a francia barátom, a szerelmem: Damien. Hihetetlen szerencse, hogy egymásra találtunk!:) Ahogy a testvéreimért is nagyon hálás vagyok a sorsnak! Akárhányszor volt lehetőségem együtt utazni valamelyikükkel (három nővérem és egy öcsém van), még közelebb kerültünk egymáshoz. Remélem a jövőben még többet fogok tudni velük együtt kalandozgatni, ahogy a 15tickets szuper bloggerével is érik már egy közös utazás. 😉
Kedvenc utazási mód: Egyértelműen a roadtrip! Amikor csak bevágod a cuccaid a kocsiba, egész úton üvölt a zene, mindennap új tájakat fedezel fel és minden este új helyen alszol. Azt hiszem a végtelen szabadság érzés miatt szeretek annyira roadtripezni. Ilyenkor mi szállást sem foglalunk előre, hanem vagy sátorban vagy a kocsiban alszunk. Egy minimális útitervünk azért persze van, aztán vagy tartjuk magunkat hozzá, vagy nem. Ezeket a sorokat is éppen a Trans-Canada autóút egyik szakaszáról írom:)
Valami, amit sosem hittem volna, hogy megteszek/kipróbálok: Nem hittem volna, hogy valaha bikacápák gyűrűjében fogok búvárkodni, ahogy 4000 méterről kivetni magam egy repülőgépből sem tűnt elsőre túl jó ötletnek. Végül azonban mindkettő fantasztikus élményként maradt meg!
Leglenyűgözőbb természet: Imádom a tengert, így elsőre Francia Polinézia, Tetiaroa szigetét mondanám, amely ebből a szempontból elég magasra tette a lécet! Bár, ha összességében gondolok a természeti remekekre, akkor azonnal Új-Zéland és a lélegzetelállító, változatos tájai jutnak eszembe: fjordok, hegyek, vulkánok, gleccserek, türkíz tavak… egy országon belül megvan minden. És ami az egészben a leglenyűgözőbb, hogy a helyiek nagyon vigyáznak a környezetükre, így az ottani természet megőrizte az érintetlen szépségét. (Sajnos sok más helyen, ahol jártam, nagyon meglátszik az ember pusztító keze: szemét, túlépítkezés vagy csak szimplán rombolás formájában.)
Legemlékezetesebb találkozás: Nem tudnék egy találkozást kiemelni… számtalan olyan értékes emberrel hozott össze az utazásaim során az élet, akik valamilyen szempontból motiváltak, hatással voltak rám. Nicaraguában volt viszont egy olyan élményünk, amikor egy ECO-projektben segédkeztünk, ahol nem egy, hanem egy tucat szuper emberrel találkoztunk egyszerre. A projektet Ghyslain egy 30 körüli kanadai srác vezette, a csapatot pedig 15-20 nemzetközi fiatal alkotta. Na ez a közeg és az ott eltöltött tíz nap, a közös munkával, jogával, főzéssel és mindennel együtt szuper inspiráló volt!
Legnagyobb kontrasztok: Sokszor ledöbbenek a pénz értékén. Mármint, hogy különböző országokban mennyit ér ugyanaz az összeg. Főleg akkor volt éles a kontraszt, amikor Ausztráliából utaztunk Dél-Kelet Ázsiába és előbbiben azért, hogy többedmagunkkal osszunk meg egy szobát egy hosztelben, fizettünk fejenként 40-50$-okat, míg Thaiföldön egy franciaágyas, erkélyes, a tengerre nyíló, gyönyörű kilátásos magán-lakért fizettünk feleannyit. Sőt! Ha csak egy picit lejjebb adtuk volna az igényeink, negyed vagy akár tizedannyiért is találhattunk volna szobát. Szerintem ez durva.
Legjobb utazással kapcsolatos tanácsom: Csak lazán! Akármilyen utazásnak is indulsz neki, szinte biztos, hogy elő fognak fordulni váratlan galibák, olyan helyzetek amelyekkel előre nem számoltál és hirtelenjében kell megoldást találnod rájuk. Ilyenkor nem segít, ha az ember rástresszel a dologra, jobb csak megpróbálni kihozni a legjobbat a szituációból és arra gondolni, hogy mindennek pont így kellett lennie (sőt a végén talán egy + pozitívum is kisűl majd az egészből!). Tehát, csak lazán! Ez az én legjobb tanácsom. Azt hiszem, az élethez is…
Na, hát én örökké tudnám hallgatni Tris élményeit, de ez a kis cikk most ennyi volt, ha Téged is érdekel ennél több, akkor csekkold az oldalát (LINK) és követheted az alábbi oldalakon is: Facebook // Instagram
